Szigetüzemű napelem rendszer

Azokat az önmagukban működő napelem rendszereket, melyeknél nincs hálózati visszatáplálás nevezzük szigetüzemű napelem rendszereknek. Ezekkel a rendszerekkel elsősorban kisebb tanyák, erdőgazdaságok, lakóautók, stb. áramellátása oldható meg. Nézzük akkor mit kell tudni a napelemes rendszer felépítéséről.

Ezen rendszerek esetében csak annyi energia áll rendelkezésünkre amennyit megtermelünk magunknak. A rendszer nyáron többet, télen sokkal kevesebb energia előállítására képes, a napos órák számának köszönhetően. A megtermelt energiát akkumulátorokban kell tárolni és onnan is használjuk fel. Emiatt a napelemes rendszerek elemeit méretezni kell az adott létesítmény villamosenergia igényeinek megfelelően.

A napelemet (elsősorban polikristályos napelem) az akkumulátorral (pl.: Taranis Szolár LiFePO) egy töltésvezérlő egység köti össze, amelynek feladata az akkumulátorok szabályozott töltése. Továbbá ez az egység óvja meg az akkumulátort a túlfeszültségtől és a mélykisüléstől (az akku olyan mértékű lemerítése, hogy az már nem képes áramot leadni, ilyenkor kémiai reakciók indulnak be, melyek részben vagy teljesen használhatatlanná teszik). Ehhez csatlakozik az inverter (áramátalakító), mely előállítja a hálózati feszültséget, azaz a 230V-os szinuszos váltakozó feszültséget.

Elsősorban ott érdemes kiépíteni ilyet, ahol nincs vezetékes áram, mivel 30-50%-al drágább megoldás, mint a hálózaba visszatápláló napelemes rendszer. Mindez köszönhető az akkumulátorok és a töltőelektronika magas árának, továbbá annak, hogy ezeket a rendszereket a lehető legnagyobb fogyasztásra kell méretezni!

Amennyiben kizárólag egyenfeszültségű fogyasztókat használunk (pl. riasztó rendszerek, led-es világítás, stb.) akkor inverterre nincs szükség, mivel egy jobb töltésvezérlő elektronikával megoldható az energiaellátásuk.